A pénisz szüzességének megfosztása, Felhasznált szakirodalom
Az Emlékiratok könyve kapcsán alább leírandó mondatok valószínűleg egyértelművé teszik, hogy azok nem is annyira a könyv értelmezése céljából, hanem inkább az ecói értelemben vett játékos használat vö.
Erotikus játéknak, amely során a férfiidentitás a pénisz szüzességének megfosztása egy lehetséges útját járjuk be az említett három belátás továbbgondolásával.
A férfitest a pénisz szüzességének megfosztása templom magától értetődően kerül a hatalom középpontjába, pozíciója megingathatatlan, hiszen hatalmának végső eredőjét a pénisz szüzességének megfosztása földi meghatározottságokon túlra, a metafizika ellenőrizhetetlen — mert a korlátolt földi értelem számára elérhetetlen — távolságába helyezte. A nyugati civilizációban legszennyezettebbnek tartott minőség, a test, és a legtisztábbnak állított terrénum, a templom összevonása, a regény első mondataként funkcionálva, a ne tartson erekciót képzetét állítja elénk: itt születik meg a férfitest, még tisztán, a fallikus hatalomtól érintetlenül helyezkedik el, megingathatatlan és önmagába záródó.
A férfitest érinthetetlensége, önmagában vett biológiai tökéletessége azonban élesen szemben áll azzal az identitással, amelyet a regény során megkap, s amelyet a regény végeztével magáénak vallhat. Az alapvető kettősség, a biológiai és a társadalmi nem kettőssége a legfontosabb strukturáló erők egyike a regényben. A biológiai tisztaság és fenségesség még nem biztosítéka a férfi létrejöttének, hiszen a férfi identitásának biztosítéka nem a pénisz megléte, hanem azoknak a tapasztalatoknak a beépítése a testbe és a tudatba, amelyek által férfivá válhat.
Otthoni szerszámok
Ez drámai harc formájában jelentkezik, ugyanis a férfitest biológiai tökéletessége, szakralitása, ártatlansága éles ellentétben áll azokkal a tapasztalatokkal, amelyek férfit konstruálnak, faragnak belőle. Az Emlékiratok könyve e konstruáló erők szakadatlan áramlásába helyezi a regény első mondatában elénk álló érinthetetlen biológiai masszát.
A regény nemi identitást képző, erotikus szekvenciáit az adja, hogyan vágnak bele ebbe a differenciálatlan férfitestbe a férfivá nevelő tapasztalatok. A születés után ugyan már önmagában megálló, de még nemtelen lény, s hatások milliója dolgozik rajta, hogy férfiidentitás hordozójává váljon. A tapasztalatlan férfitest szüzessége időleges, egyetlen pillanat, amely elveszik az idő homályában.
Az Emlékiratok könyve narrációjának az adja sajátos kétirányúságát, hogy értelmezhető e tisztaság visszakereséseként a férfiidentitás előtt tiszta férfitest visszakeresésénekde az őseredeti tisztaságtól való megfosztás drámájaként is.
A tisztaságtól való megfosztás alapvető élményének a regényben a szerelemérzés megtapasztalása tűnik. A szerelmi vágy által destruált identitás az első lépés a férfivé konstruálódás folyamatában.
Szűzhártya és szüzesség
Az eredendően a nemiség egésze hibás merevedés nyitott szerelmi szenvedély számára nem létezik sem az incesztus, sem a homoszexualitás tabuja. Arra figyelmeztet, hogy a vágy irányíthatatlan. Alanya kívül esik a szimbolikus renden, a patriarchális hatalom által előírt szerepek még nem rögzültek, nem váltak az identitás részévé. A férfitapasztalat első lépcsőfoka, a szerelmi vágy differenciálhatatlansága azonban az első repedés az identitás addig egységes konstrukcióján, hiszen a vágy megkettőzi alanyát, megteremtve önmaga másikát.
A test tárgyként való szemlélése, legapróbb részletekig történő leírása olyan világot rajzol a narrátor köré, amely emberi húsból van kipárnázva. Bárhová nézünk, a vágyak metszéspontjában állunk, és ezeket a vágyakat testek hordozzák: a világ jelentései beléjük vannak kódolva.
Account Options
A test megismerésén keresztül tehát a világ megismerése történik, ez a világ pedig nem más, mint a narrátor mentális konstrukciója, azaz önmaga. A testleírások a narrátor testének azonosításában is érdekeltek, mintegy negatív lenyomatként őrzi az őt körülvevő testeket identitása az őt körülvevő testek negatívja, lenyomata. Ezekbe a leírásokba viszont már egyre inkább beleszólnak a patriarchális világ rendje felől megképződő jelentések. Az anya testének leírása több alkalommal is a bomlás jellemzőit rajzolja bele a női testbe.
Kühnertné testének leírásakor annak különleges csúnyasága hangsúlyozódik. Általában véve igaznak tűnik, hogy a narrátor csak azokat a testeket tünteti fel szépnek és kívánatosnak, amelyeket meg is kaphat.
A vágy által differenciálatlan struktúra tehát már öntudatlanul is beleírja a testekbe saját vágyát a következő lépésben. A testleírások ennek a látens vonásnak a tudatosítását is maguk után vonják.
Hiszen az apa teste is némileg démonikusnak tűnik fel egyébként alig észrevehető púpossága okán. Melchior teste viszont — amelyet a narrátor több alkalommal is birtokolhatott — kívánatosként.
A férfiidentitás kialakításában szerepet játszó elsődleges strukturálatlan vágy a testtel való szembesüléskor már a patriarchális világrend részévé válik, s ezáltal eltérítődik iránya. Ez a vágy már tudatában van az incesztus tabujának, de részének érzi még az identitását alkotó mindkét kromoszómát, a női és a férfiminőséget is.
Otthoni vibrátor
Ezzel magyarázható, hogy ebben a második szakaszban a vágy még nem tesz különbséget férfi és nő, csak családtag és nem családtag között. Aztán megint a combjába szúrtam. A csak biológiai nemmel rendelkező, de még nem férfi és nem nő gyermekek vágyának iránya egymásra irányul, de nem teljesedhet be — mint azt később megtudjuk, húga a család széthullása után intézetben hal meg.
Kapcsolatuk tehát megakad az első lépés nyomán már differenciálódott vágy eltérített iránya okán, csak szimbolikusan jön létre az aktus, élvezet nem gyúrható ki a húg testéből mint ahogy az anya és az apa testéből sem, hiába fogja meg a fiú apja péniszét vagy simul anyja melléhez. Az élvezet elmaradása itt már nemcsak az incesztus tabujára utal, hanem arra is, hogy a narrátor a kívánatos testek közelében keresi a kielégülést, a kívánatos testek által alkotja meg önmaga másikját, vágya a patriarchális rend által kialakított hierarchikus elvárások alapján strukturálódik főleg Helene, Hédi és Melchior fiatalsága, testük feltétlen szépsége hangsúlyozódik a narráció során.
The Higher Lower Game ► Pénisz?!
A testeket egymással összekapcsoló pozitúrák a kéj természetét állítják elénk. Az aktus és az orgazmus visszafelé is strukturálják az identitást, de az aktusra törekvő, a voyeur-szerep vagy az orgazmus nélkül végződő erotikus játékok által felkeltett vágy már beteljesülésként értelmezhető az identitás megkonstruálása szempontjából, hiszen a narrátor nem érez csalódottságot az elmaradt orgazmus miatt.
Robert Merle utópiájának megfelelően átvesszük a férfiak helyét, s a férfiuralmat nőuralom váltja fel?
Az idézett rész a narrátor szempontjából a férfiidentitás harmadik lépcsőfokaként működik, amelyben az élvezet, az orgazmusra folyton kész beállítódás elsajátításának, megtapasztalásának, előhívhatóságának a feladatával szembesül. A kielégülés által biztosított identitás, az orgazmus rendje — az előbbi idézetből legalábbis így tűnik — hatalmasabb minden más érzésnél: az élet mint ajándék tűnik fel az orgazmus biztosította játék szabályaiba vonódva. Az élvezet rendje a hatalom nélküli rend lehetőségét mutatja be.
A boldogság és a szerelmi vágy tetőfokán jelenik meg, s mintha a férfi identitásának azon végső és legtökéletesebb lehetőségét állítaná elénk, amelynek mit jelent a pénisz a férfiak számára a nemek különbözőségének végső megoldásaként funkcionálhatna: a közös élvezet és a kölcsönös szerelmi vágy válik a nemek különbözőségeinek feloldásává.
A nemek egyetértéséből és kölcsönös vágyakozásából származtatható orgazmus anarchisztikusutópikus-tökéletes rendje csak időleges lehet a narrátor és Melchior több hétig tartó kapcsolata üdítő kivétela hatalmi viszonyok a szexualitás legérzékenyebb területeit is birtokba veszik, s rajtuk keresztül a férfi identitásának is új mértéket adnak.
Az élvezetben feloldódott társadalmi nemek szegregációja és hatalmi harca folyton újratermeli magát, az élvezet eléréséhez szükséges testek pozitúráit ekkor már nem a szerelmi vágy és a kölcsönös élvezetadás játéka irányítja, hanem a saját orgazmus kierőszakolásának és megszerzésének módozatai.
Verset régóta nem ír, jóval kevesebbet gondolkodik bort szállít, kizárólag vörösbort, boldog, igaz, nem mosolyog olyan sokat. És a másik még mindig egy idegen házban állt ezzel a híradással, hol a lap írott oldalát nézte, hol a képet. Hogy akkor ilyen egyszerű.
Lehet-e a tornászok, lovasok, balerinák egy himnusz?
Arra gondolt, hogy akkor ilyen egyszerű. Ilyen egyszerű, igen, ilyen egyszerű volt minden. Melchior árulása tehát azért is tökéletes, visszavonhatatlan és megrázó mert azt sugallja, hogy utópia a kilépés a hatalmi. A nemmel folytatott játék ennél a pontnál mintha véget ért volna. Az Emlékiratok könyve nagy titka nem a testben található, nem a biológiai nemben, hanem a társadalmi nem viszonylataiban.
Abban, hogy mennyire szükségszerű és kiszolgáltatott nemi orientációnk a társadalom és a nyelv hatalmának, és mennyire képes kiszabadulni és játékként kezelni, fenntartani ártatlanságát.
Mi a himnusz?
Hiszen, végül is, a férfi ártatlansága nem más, mint a férfivá nevelés beavatási fázisai előtti állapotokhoz való visszatérés lehetősége.
A narrátor tragédiáját az teszi még visszavonhatatlanabbá, hogy ennek az ártatlanságnak az elvesztésében az egész társadalom érdekelt. Hiszen a férfi szüzessége olyan regresszió, amely lehetőség a hatalom hierarchiájának a feloldására.
A szerelmi szenvedély alapvetően határozza meg a narrátor és a szöveg más fiktív szereplőinek egymáshoz való viszonyát azaz azt a struktúrát, amelyet a szereplők rendszerének szokás nevezni Nádas Péter Emlékiratok könyve című regényében. Nem képes önmagát eltávolítani. Ő maga is a saját tárgyának részévé válik.
"Ha egy 25 éves férfi szűz, azzal valami baj van!"
A könyv uralkodó kódjává úgy válik a szerelmi szenvedély, amely kiterjeszti érvényességét az egész szövegre, hogy alapvető differenciaként irányítja az emlékezés, az intimitás, a vallomás, a test stb. Ezért aztán ezeket a szerelmi szenvedélyt alkotó minőségeket olyan tágas, belülről többszörösen hasadt struktúrák játékaként képzelem el, amelyben maga az olvasó, az értelmező helye is kijelölhető.
Az értelmezés első szintjén arra gondolhatunk, hogy a könyv áll testként értelmezője elé. Ha ez így van, akkor az értelmezés folyamatának dialógusszerűségére, a dialógus kényszerére figyelmeztet a mottó.
De arra is, hogy a másik, önmagunk másikának szerepét az olvasás idejére a könyv, a szöveg tölti be. Azaz, némileg ellentétben a szövegjelentést az olvasóban kereső irodalomelméletekkel, a kölcsönösség hangsúlyozódik: amiként a szöveg jelentésének kulcsa az olvasónál van, úgy az olvasó jelentése pedig a szövegnél, a szövegben található.
A szöveg testként áll elénk, élő, működő szerveződésként — vagyis alapvetőnek tűnik az a viszony, amelyet az olvasó képes vele kialakítani.
A könyv mint beszélgetőtárs metaforája az interperszonális viszony lehetségességére figyelmeztet. Azaz: közeledhetek úgy is a szöveg felé, mint egy élő mentális konstrukció felé. De mi van akkor, ha továbbmegyünk az interperszonális viszonyok szélsőségesebb lehetőségei felé, ha az antropomorf szerepbe kényszerített szöveggel már nem csak az objektivitás illúzióját jelentő dialógust folytatjuk le, hanem egyenesen szerelmesek leszünk a szövegbe, ha az olvasás során kialakult szerelmi szenvedéllyel közeledünk feléje?
- Legfontosabb Borotválkozás Fáj az, ha elveszíti a lány szüzességét?
- Barok Eszter
- "Ha egy 25 éves férfi szűz, azzal valami baj van!"
- Mindketten nem tudjuk, hogy a vér folyott-e vagy sem.
- Ívelt pénisz felálló állapotban
- Szűzhártya és szüzesség
- Az Ószövetségben[ szerkesztés ] A szüzesség az Ószövetségben választott életállapotként abból az okból kifolyólag ismeretlen, hogy a család és a gyermekek születésének jelentősége kimagasló.
A szöveget érintő erotikus interpretáció milyen belátásokat rejteget az olvasó számára? A szöveg csábítóvá, az a pénisz szüzességének megfosztása a mámor keresőjévé válik? Véget ér az esztétika hagyományos kategóriáinak hatalma, és a tárgy erotikus esztétikája lép a helyébe?
Nádas narrátorának viszonya saját szövegéhez meglehetősen erotikus: képtelen elereszteni tárgyát, a legapróbb részletekbe menően hatol belé, és ez a részletezés egyrészt a tárgy és a leírás iránti feltétlen szerelem és szenvedély, a pénisz szüzességének megfosztása a vele való egyesülés minél tökéletesebb vágyát involválja.
A szüzesség jelei
Mintha szándékai ellenére történnék meg az írás alapvető elkülönböződése, alany és tárgy szétválása. Nádas narrátora az őseredeti egységet hívja elő szimbolikusan, reflexiói a narráció szintjén ennek az egységnek a beteljesüléseként értelmezhetőek. A regresszió által fenntartani vágyott írás előtti egység fenntartásában éppen a szerelmi szenvedély vállal fontos szerepet.
Az írás erotikája az értelmezés erotikájának lehetőségét hívja segítségül, a burjánzó és anarchikus irodalmi erotikát vö. A mottó másik lehetséges értelmezése az értelmező saját testére vonatkozhat.
Mit jelent ez? Minden írás esetében felvetődhet a kérdés, amely az életrajzi szerző szűkebb értelemben írói, tágabb értelemben egész identitására kiterjedő szocializációjára, és ebből következő írói lehetőségeire vonatkozik. Miért éppen ő írta ezt a szöveget, mi kell egy ilyen szöveg megírásához? Milyen adottságok és milyen hatások szükségesek egy ilyen, éppen ilyen szöveg megalkotásához?
Különös, tisztázatlan, tisztázhatatlan kérdések özönét vetik fel például azok a szövegek, amelyek a nemi identitás kérdéseivel játszanak el: bizonyos értelmezések feminista, pszichoanalitikus irodalomelméletek számára alapvetőnek tűnik, hogy férfi vagy nő alkotása-e.
Egyáltalán: fontos az a kérdés, hogy éppen ki írta a szöveget? Ha a szövegeknek társadalmi hatóerőt tulajdonítunk, feltétlenül.
