Villogó péniszek

Ez a cikk először a  Recorder magazin Bizony, a hetvenes évek aranykorában nem csak Fontos Társadalmi Kérdésekről és képregényekből készültek filmek: az is jó ötletnek tűnt, hogy az igaztalanul meghurcolt drogdílernek több méter hosszú orrmány, lassan kanyargó csörlő növekszik a lába között a börtönben — majd ezzel áll bosszút a fehérek uralta világon.

A középosztálybeli Amerika fekete tudatalattijából születik meg villogó péniszek a rémületes szerszám, az igazságszolgáltatás egyetlen hatékony eszköze a nyomornegyed lakói számára. Jamaa Fanaka bájos ügyetlenséggel panorámázza ezt a szegénysori környéket, de néhány útszéli montázzsal simán hidat ver a neorealizmus meg a blaxploitation közé.

És amikor a fináléban előkerül az a borzalmas szörny a nadrágból, a hangsávon felzendül valamiféle hipnotikus cunamisziréna, a testek pedig villogó szemekké, lihegő ajkakká esnek szét — akkor nem csak a fehér asszonyok szája marad tátva, de a néző is döbbenten, megbűvölten bámulja ezt a gyönyörű, koromfényű csodát: ezt a fantasztikusan bizarr filmet az elnyomottak hatalmáról.